Grízes tészta

Elnézést,de megint nosztagiakaja van.
Menzai nosztalgiakaja.
Az egyik vacsoracsatában B.Tóth László főzött,az egyik  fogás grízes tészta volt és azon nyomban,ott, a tv előtt megkívántam.
Nagyon szerettem ezt is a suliban és {természetesen}anyu ezt sem tudta elkészíteni,de mivel csak én kértem,öcsém nem,nem is foglakozott vele.
Pedig milyen finom.
A suliban mindig a tetejére csaptak egy kis vízzel hígított barackízt,persze az volt a legutolsó falat a kanalamon,mert az volt a legfinomabb.
Viszont el is felejtettem és tavaly készítettem előszörBrill receptje alapján,mert amit a szomszédnőm mesélt-hogy a megsütött grízre szedi a tésztát,semmi víz,csak úgy ala natur-hát abban nem volt bizadalmam.Nlc-s recept.
Ha recept egyáltalán.
Grízes tészta/Brill

• 1 dl gríz
• 2 dl forró víz
• 1 csipet só
• kevés olaj
• főtt tészta{legjobb a rövidmetélt}
• Baracklekvár{szilva is jó,de nekem a barack marad meg mindörökre}

A grízt kevés olajon,gyakran kevergetve aranyszínűre pirítjuk,majd ráöntjük a vízet.Vigyázat,mert ilyenkor sistereg,mint a nyavalya és gőzölög,meg ne égessük a kezünk.Belekeverjük a sót és folytonosan keverve,morzsás állagúra főzzük.Hamar beszívja az összes vizet.
Összekeverjük a kifőtt tésztával{úgy jó,ha jó grízes,nemcsak itt-ott van rajta pár grízszem,ebben igaza van B.Tóthnak}.Tálalásnál jó bőven megpakoljuk baracklekvárral,mert akkor lesz csak csudafinom.
Lehet cukrozni is,de a lekvár szerintem elég édes,bár gusztus dolga az egész.

Gyomorbetegeknek pedig kiváló,mert egyáltalán nem terheli meg a gyomrot,hiper-szuper könnyen emésztődik,persze lekvár nélkül.