szerda, szeptember 08, 2010
John Anderson,szívem.....
Ma hajnalban,éjszakai műszak után vettem egy friss Nők Lapját.Kicsit várni kellett rá,mert az újságoshölgy pont akkor pakolta ki a különböző lapokat.Megkaptam a példányom és rohantam a buszhoz,mert majdnem lekéstem.
Tépem a csomagolást{olyat vettem amihez adtak Nők Lapja Konyhát is},nyitom az első oldalt....
És az ajánlóban szembe találtam magam a legkedvesebb versemmel.
10 éves voltam amikor előszőr hallottam,akkoriban a tv-ben még volt olyan szokás,hogy neves színművészeink szavaltak verseket a dobozban.
Először csak a kedves hangra figyeltem fel{nem tudtam,hogy Ruttkai Éva az},majd a versre is.Nem nagyon tudtam még hogy miről szól,csak sejtettem,de annyira megfogott,annyira gyönyörű volt,így egyben,a színésznő hangja,a vers önmagában,hogy még mindig a fülemben cseng,a mai napig.
Amikor az iskolában tanultuk Robert Burns-ről,akkor tudtam meg,hogy ki írta ezt a szép verset.Első számú kedvenc azóta is,kívülről fújom{nem egy nagyon bonyolult vers},mint ahogy a másodikat is.Az pedig József Attilától az Óda.De azt most nem rakom fel,mert ez a poszt John-ról,Ruttkai Éváról,rólam,a versről és a megfogó pillanatokról szól/na/.
Jó volt újra olvasni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nagyon szép,én is szeretem!:)/Könnycseppmorzsolás!/
VálaszTörlésNekem annyira tetszett, hogy önszorgalmúlag megtanultam az angol könyvben lévő eredetit, és mikor a tanárnő kérdezte, hogy tudja-e vki kívülről, akkor elmondtam, és kaptam egy potya ötöst :) Pedig nem is voltam stréber! Csilla
VálaszTörlésÉn nem ismertem, de most meghallgattam. Nagyon szép.
VálaszTörlésJó,hogy beraktad...
Közös pont:)) Nagyon szeretem-köszi!!
VálaszTörlésAhogy olvastam tegnap a Nők Lapjában, potyogtak a könnyeim. Remélem én is fogok az urammal deres hajjal, kéz a kézben ballagni.Márhogy megérjük-e?
VálaszTörlésA kedvenc költőm pedig József Attila.:-))
A vers nekem is egyik kedvencem.
VálaszTörlésOlvastam a NL-ban, aztán nálad, jó napom lett :)
Nekem furcsa, hogy emberek, akik szeretik egymást, nem kézenfogva sétálnak, nem ölelik meg egymást. Ez szerintem olyan természetes, minthogy levegőt veszünk :)
Nagyon örülök,hogy ennyi ember ismeri és szereti ezt az egyszerűségében szép,megkapó verset!
VálaszTörlés