Büszkeségeim

Az egyik Hófehér,a cicám.Nevét nem a bundája színe miatt kapta,mert amint látjátok olyan mint aki a festékes vödörbe esett.A tekintetéről és a viselkedéséről lett elnevezve igy.Ám ez megint csalóka,mert ő egy olyan kis csendes pusztító:-D.A legnagyobb természetességgel és nyugalommal ingerli a kutyát,hajkurássza a fiát{Zsigut,a másik pernahajdert.Ő most csajozik és nem ért rá}csap le egerekre,harap a kezünkbe,ugrik a nyakunkba méter magasból és hordja nekem az általa végletekig elnyúzott békákat,valamint imád felmászni a padlásra a létrán,terepgyakorlatot tart ott,ami minimum olyan hatással van mintha egy század katona randalírozna,hogy utána keserves nyávogással hozza tudtunkra:Fél lemászni.Így KöBö-nek kell felmászni érte,amit a gaz cicus úgy hálál meg,hogy jól összekarmolja ahol csak tudja,mivel fél és úgy viselkedik mint egy fuldokló.Épp ezért van már macskafogó kesztyűnk is:-D.De egy-egy ilyen eset után úgy tud nézni,illegetni-billegetni magát,nyomni a kis fejét,hogy simogassuk és úgy dorombol,mintha egy zil teherautó lenne a kezed alatt,hogy csak mosolyogsz és simogatsz.Nem lehet rá haragudni.Most,hogy tavasz van nem sokat látjuk,mert a házunk mögötti tisztáson penziót nyitott és ott fogadja az udvarlóit.Ha látni szeretnénk oda kell mennünk,de nem minden esetben fogad minket szívsen.Egy biztos:Etetésre mindig megjön.

Másik büszkeségem:A barackfám.Most virágzik másodjára.Tavaly csak két szem barack volt rajta,de az......Már alig várom,hogy lekvárt főzhessek!

És végül egy cicapuszi nektek{mi naponta kapjuk egy-egy csíny után vagy ha csak szeretgetni akar minket}