Fehérkenyér

Kenyeret sütöttem.Egész pontosan tegnap este 21:05-kor tört rám a kényszer,hogy most,máris,azonnal és nem tovább.



Eddig tartott a kovásztól és az öregtésztától való kényszeres félelmem{Igazán megérdemelnék egy tanulmányt,egy flancos,rólam elnevezett fóbiával:-D}Szóval a gépet kikapcsoltam és belavíroztam a konyhába teljes harci díszben,Limara öregtészta receptjével és egy férjjel a sarkamban,aki aggódó hangon érdeklődött,hogy vajh mit szándékszok tenni ily késői órán.A válasz{öregtésztát gyártok}nem igazán nyugtatta meg,pláne mikor elárultam,hogy a holnapi kenyerünkhöz kell.Jól emlékezett három kovászkísérletemre,melyek közül kettőt úgy elfelejtettem,ahogy illik,a harmadik meg be se indult.KöBö szerint öngyilkos lett,mert rájött arra,hogy úgyis kínkeservek között éhenhalna.A DNK-ról nem is beszélve,ami csak a sütésig sikerült majd úgy kellett szó szerint kivésni a jénaiból,hiába szórtam alá,köré,mögé vagy 1/2 kg lisztet.

Így hát elkönyveltem magamban,hogy ez is azok közé a dolgok közé tartozik,amiről örök életre le kell mondanom,de a múltkori kifli sikere{rendszeres vendég azóta}egyre csak érlelte bennem a bátorságot.Szóval összeállítottam a tésztát és leültem az előszobába meggyúrni és a nyitott szobaajtón át Fábryt hallgattam.Annyira belemerültem a vihogásba{meg KöBö megjegyzéseibe},hogy csak bő 15 perc múlva eszméltem:Emberek én gyúrok!Kitettem a konyhába a cuccost és reggel 10-ig meg sem mertem még csak a kendő sarkát sem fogni,nemhogy megemelni.Hhhhmmm,de azután...

Teljes örömmel vetettem magam a gyúrásba,kelesztésbe.formázásba,sütésbe és a dicséretbe!Mert az is volt ám!{Még szép..:-D}Mivel száz szónak is egy a vége{ez nálam néha fordítva igaz}íme a recept.



Fehérkenyér

• 2,7 dl langyos víz


• 2 csapott tk.só


• 2 ek olivaolaj


• 1 tk.ecet


• 25 dk öregtészta


• 40 dk simaliszt


• 10 dk rétesliszt


• 1 tk cukor


• 1 dk élesztő

Semmit nem futtattam,az élesztőt csak úgy belemorzsoltam a listbe és hozzáadva a többi hozzávalót,sima,rugalmas tésztává dagasztottam.1 órán át kelesztettem,majd ismét átgyúrtam,megformáztam és 20 percig a sütőtepsiben hagytam még kelni.Míg pihent a tészta,előmelegítettem a sütőt 3-as fokozaton.Pihentetés után behelyeztem a sütőbe és betettem vele együtt egy kis lábas vízet,hogy jó gőzős legyen az ájer bent.Amikor a színe megközelítette az általam vártat,kivettem a vízesbádogot és tovább sütöttem teljes megelégedésemig:-D{5-ös fokozaton sütöttem végig}

Egyet sajnálok csak.Hiába spricceltem meg a tetejét hideg vízzel,nem lett cserepes.Viszont jól kiforrt sülés közben,amiről nálunk úgy tartják,az az igazán jó kenyér.KöBö szerint olyan mint a bolti,csak finomabb.Erre varjál gombot!

És hogy teljes legyen az élet,húsos paprikáskrumplival avattuk fel:-D

Hálám örökké üldözni fog Limara!{csak el ne kapjon:-D}

Az öregtészta receptje itt található