Vöröslencsés Bulgur

Valamikor vettem egy zacskó bulgurt,csak úgy,kíváncsiságból,de azonkívül,hogy pakolgattam jobbról-balra,polcról-polcra,nem történt vele semmi.Minap is a kezembe akadt,már majdnem le is tettem,amikor elgondolkoztam rajta,hogy meg kellene csinálni.De hogy?Mert a bulgur nem tartozik azon konyhai alapételek közé,amiket már kisgyerekkorban megtanul az ember elkészíteni,se olyan amit egy 20 éves lány próbál ki első főzése alkalmával,amikor is -akkor még- barátját várja haza a munkából.Az itthon fellapozható szakácskönyvek meg pláne nem tartalmazzák a bulgur elkészítését,úgyhogy a net maradt mint egyetlen reménységforrás,mert már úgy rákattantam a témára,mint a bulldog a postás karjára.Jött több ötlet és ízesítési eljárás velem szemben,de nem fogott meg egyik sem.Aztán rátévedtem Dulmina oldalára.Ott ragadtam.4 napomba telt végigolvasni{legutóbb a Lét-tudatos konyhával jártam így,előtte is volt pár"konyha" ami így ott marasztalt},persze nem egyhuzamban,de adagoltam magamnak rendesen.Választásom végül a vöröslencsés bulgurra esett,lévén egyszerű és nagyszerű Dulmina szerint.És roppant gyors.Lehet körítés is,de nekem annyira ízlett,hogy egyáltalán nem kiabáltam kolbászért.Úgy tökéletes ahogy van.

Vöröslencsés Bulgur/Dulmina

• 1/2 dl vöröslencse
• 1/2 dl bulgur
• kb 2 dl víz
• só

A lencsét és a bulgurt 2 dl-nyi,enyhén sós vízben,kis lángon sűrűre főzzük.Amikor már nehezen lehet kavarni,akkor eloltjuk a lángot és befedjük az edényt egy fedővel.Én 20 perc után néztem meg,hogy mi van vele.Szépen felszívta a maradék folyadékot,de mégis olyan "szottyos" maradt,lehet nem kellett volna rá pontosan a 2 deci víz,de nem bántam.Nekem így is nagyon finom volt.

Igaza volt Dulminának,a són kívül más fűszer nem kellett bele,a lencse íze dominál,a színe megint nem,pedig reménykedtem.